Letra de Az Én Menyasszonyom

Mit bánom én, ha utcasarkok rongya
De elkísérjen egész a síromba
Álljon előmbe izzó, forró nyárban:
"Téged szeretlek, Te vagy, akit vártam."
Legyen kirugdalt, kitagadott, céda
Csak a szívébe láthassak be néha
Ha vad viharban átkozódva állunk
Együtt roskadjon, törjön össze lábunk!
Ha egy-egy órán megtelik a lelkünk
Üdvöt, gyönyört csak egymás ajkán leljünk
Ha ott fetrengek lenn, az utcaporba
Boruljon rám és óvjon átkarolva!
Szétzúzva minden kőtáblát és láncot
Holtig kacagnók a nyüzsgő világot
Refr.:
Együtt kacagnánk, végső búcsút intve
Meghalnánk együtt, egymást istenítve
Meghalnánk, mondván:
"Bűn és szenny az élet
Ketten voltunk csak tiszták, hófehérek."
Tisztító, szent tűz, hogyha által éget
Szárnyaljuk együtt bé a mindenséget
Mindig csókoljon, egyformán szeressen
Könnyben, piszokban, szenvedésben, szennyben!
Amiben minden álmom semmivé lett
Hozza vissza Ő, legyen Ő az Élet!
Kifestett arcát angyalarcnak látom
A lelkem lenne életem, halálom